Németországban sok szokás és ünnep ismeretes, amelyek közül a legfontosabbak a karácsony és a húsvét. De van közöttük egy nagyon népszerű, nem egyházi ünnep is, a farsang (Fasching) vagy másik, ismert nevén: a karnevál.
A farsang ünneplése ősrégi szokás. Már az antik Rómában léteztek ünnepségek (a szaturnáliák), ahol az emberek önfeledten kitombolhatták magukat, a társadalom felső és alsó rétegei szerepet cseréltek, sőt színes felvonulásokra is sor került. A karnevál ilyesfajta eredetét a tudomány mai állása azonban kétli, csakúgy, mint azt az elterjedt hiedelmet, hogy a farsang gyökerei a régi germánok és kelták tavaszt váró ünnepeiből származnának, ahol szellemnek vagy démonnak öltözve űzték el a tél gonosz szellemeit, hangos dobolással és csengettyűzéssel adva helyet a tavaszt hozó jó lelkeknek.
A farsangnak sokkal valószínűbb a keresztény eredete: a karnevál (vagy Fastnacht, a böjt előtti éjszaka, ahogyan Dél-Németországban, de Svájcban és Ausztriában is nevezik) vezette be azt a hosszú böjti időszakot, ami hamvazószerdától egészen húsvétig tartott. A böjt előtt szokás volt kiadós evés-ivással összekötött ünnepségeket rendezni, ahol az istenhívők még egyszer jól elereszthették magukat. Innét eredhet a karnevál kifejezésének lehetséges levezetése is: „carne vale“ – búcsú a hústól.
A karnevál mára sem veszített népszerűségéből: időszaka manapság is a vidámságé, a szórakozásé. A meggyőzötten farsangolók vicces öltözékeket magukra húzva vagy álarcok mögé rejtőzve élvezik a karneváli rendezvények és felvonulások felszabadult örömeit.
A karnevált és a farsangot nem ünneplik mindenhol a világon. Léteznek azonban világhírű központjai is ennek a szokásnak, extravagáns és színes öltözékekkel, mint pl. Rio de Janeiroban vagy Velencében (lásd a mellékelt fotót). Maga a beöltözés szokása részben a barokkból származik, ahol az álarcos bálok napirenden voltak.
A karnevál Németországban sem az ország egész területére kiterjedő szórakozás. Ahol viszont ünneplik ott nagyon népszerű. Országszerte ismertek a Kölnben, Mainzban vagy Düsseldorfban rendezett farsangi felvonulások.
A Rajna vidéken a karnevál hagyománya az 1823-évhez kötődik. Épp vége volt a franciákkal folytatott háborúnak és Kölnben megrendezték az első karneváli felvonulást. Erre emlékeztetve még ma is sokan húznak magukra akkoriban divatos ruhákat: katonai egyenruhákat vagy elegáns kosztümöket. A karnevál már november 11-én kezdődik vidám, nagy termekben rendezett ünnepségekkel, az ún. „Sitzungen“ (ülésekkel). Kiadósan pedig a tél végén ünnepelnek. Majd egy héten keresztül mindenütt találkozni maskarákba öltözött emberekkel az utcákon vagy ünnepségeken. A karnevál csúcspontját a felvonulások jelentik Rosenmontag (húshagyó kedd előtti hétfő) napján.
Sok, a farsangot el nem mulasztó „bolond”-nak (Närrinnen és Narren) a csütörtöktől a húshagyó keddig tartó néhány nap az év csúcspontja, hiszen ilyenkor rendezik a karneváli felvonulásokat és díszüléseket.
Kölnben Rosenmontag (a rózsák hétfője) napján minden évben több, mint 6 kilométeres, hosszú órákon át tartó felvonulás, a Rosenmontagszug (amit a helybeliek kölni dialektusban „d’r Zoch“-nak is neveznek) húz át a városon. A felvonulásnak minden évben mottója van és 2019-ban így hangzik:
„Uns Sproch es Heimat“
(hochdeutsch: a nyelvünk (a kölni dialektus) jelenti nekünk a hazát).
A felvonulók óriási díszkocsikon, papírmaséból készült jelenetekben mutatják be a mottó témáját, nem felejtve persze a német politikusok vagy ismert személyiségek kifigurázását sem.
A menetben a különböző farsangi egyesületek, tánccsoportok és zenekarok majd 10.000 tagja vesz részt. Az utcákon pedig több, mint egy millió néző kíséri figyelemmel a színes forgatagot. A kocsikról minden évben majd 150 tonnányi édességet, bonbont, cukorkát, a „Kamellen“ szórnak a nézőközönségbe.
A karneváli hercegből, a földművesből és szűz lányból álló triumvirátus ugyanúgy hozzátartozik a felvonuláshoz, mint az ünneplő közönség (rajnai dialektusban: a „Jeck“ vagy többes számban: „Jecken“) ezerszeresen hangzó, vidám üdvözlő kiáltása: „Kölle Alaaf!“. Az utcákat mindenütt elönti az emberáradat, az iskolák és az üzletek ezen a napon zárva tartanak.
A Mainzban tartott karnevál a Fastnacht világszerte híres a rózsák hétfőjén rendezett karneváli felvonulásáról, ahol a résztvevők régi katonai díszegyenruhákat viselnek a történelem különböző korszakaiból.
Szintén népszerű Mainz egy nagy dísztermében tartott bál, ahol a farsang témájához illő tréfás beszédekkel (Büttenreden), jelenetekkel, zenei és táncelőadásokkal szórakoztatják a jelmezekbe öltözött közönséget.
Szintén Mainzból származik a „Narrhallamarsch“, a bolondozó közönség bevonulása, amelynek célja a hangulatteremtés az ünnepi termekben.
Már az „ötödik évszak“ (“die fünfte Jahreszeit“, ahogy a farsangi időszakot tréfásan nevezik) kezdetének időpontja is különbözik területileg egymástól. Az országosan bevett november 11-i 11 óra 11 perc helyett (lásd itt is: 11.11, avagy az “ötödik évszak” kezdete Németországban) Dél-nyugat Németországban a három királyok ünnepnapján, január 6-án (lásd itt is: Január 6. – a háromkirályok ünnepnapja Németországban) kezdődik a farsangi időszak, amelyet „Session“-nak is (magyarul ülésnek, gyűlésnek) hívnak.
A délnyugat németek farsangja a „Fasnet“ jellemzői a „Mummenschanz“ és „Guggenmusik“. Mummenschanz-nak hívják azokat az alakokat, akik jelmezekbe öltözve és álarcok mögé rejtőzve („vermummt“), ugrabugrálva, bolondozva járják az utcákat. Álarcaikat (amelyeket „Larven“-nek vagy „Schemmen“-nek is neveznek) általából fából faragták. A jelmezek neve „Häs“ és a családokon belül öröklik őket tovább. A jelmezek nevéből nyúlra (Hase) lehetne következtetni, de inkább a sváb-alemann mondavilág szereplőit, ördögöket, boszorkányokat, bolondokat és hasonló vad figurákat kívánják ábrázolni.
Az álarcok, a színes jelmezek a rájuk aggatott sok-sok csengettyűvel figyelmet, de félelmet is keltőek, a nézőközönség nagy szórakozására.
A Guggenmusik szándékosan hamisan játszott fúvószene, amelynek lényege, hogy a zenészek is felismerhetetlenül be legyenek öltözve.
A „Hästräger“ (a jelmezesek) és zenészek felvonulását „Narrensprung“-nak (bolondok ugrándozásának) hívják, beleértve a bolondozók tánclépéseit a „Fasnetmusik“-ra, a farsangi muzsikára. A sváb-alemann farsangra jellemző, hogy a bolondozók a nézőket sem hagyják ki a szórakozásból: a hangos dobolás, a lökdösődés, az ijesztgetés, a csörgődobokkal és a seprűvel fenyegetés vagy játékos megcsépálás ugyanúgy hozzátartozik az ünnephez, mint a „Ho Narro“ (magyarul kb.: hej, bolondok) üdvözlő kiáltása.
A bajor farsangnál még ma is nagy szerepe van a „Schellenrühren“ szokásának, amelyben a fehér inget viselő, bőrnadrágos, álarcos, a hátukra tehénkolompot kötöző „Schellenrührer“ (csengettyűsök) hatalmas lármát csapva űzik el a tél szellemeit. A müncheni farsang csúcspontja a piaci kofák hagyományos tánca (Tanz der Marktfrauen) farsang keddjén a Viktualienmarkt-on, az élelmiszerpiacon.
A bolondozók egymást üdvözlő kiáltozásai Németországban tipikus szimbólumai a karneválnak.Maga az üdvözlés szorosan kapcsolódik ahhoz a területhez, ahol a farsangot ünneplik. A legismertebb karneváli üdvözlések a „Helau“ és az „Alaaf“ is bizonyos szabályokhoz vannak kötve, mint majd minden Németországban. Az üdvözlés normális esetben két részből áll, amelynek első felében a farsangot rendező város nevét kiáltja a szónok vagy a bemondó a publikumnak. Ezt követi maga az üdvözlő szó, amelyet a jelenlévő közönség nagy odaadással visszhangoz. A bolondok kiáltását általában háromszor ismétlik meg.
Kölnben az „Alaaf“-fal ünnepelnek
„Kölle Alaaf“ hangzik a farsang másik fellegvárában Kölnben és környékén a karneváli ünnepnapokon. Az „Alaaf“ eredetéről máig vitatkoznak: egyesek szerint lehetett ez egyfajta, ivászatnál használt kifejezés a középkorból, esetleg az álarc ónémet megfelelője. Sőt, az „alles ab“ vagy „alles weg“ Kölnben hajdan szokásos „all af“-ja is szóba jöhet lehetséges forrásként.
Egy biztos: Kölnben „Helau“-t kiáltani farsangkor szégyen, hiszen ez a nagy riválisnál, Düsseldorfban szokásos üdvözlés. Ez érvényes azonban fordítva is. 🙂
A mainzi karneválban a „Helau“ a divat
Ez a mondák szerint a germán mitológiából a halottak istennőjének, Hel-nek nevéből származik. Az istennő a hideg évszakban kinyitotta a pokol kapuját, kieresztve onnét a forróságot és az erre irányuló felhívásból („Hel-auf“) lett aztán az idők folyamán „Helau“.
A táncoló lányok (a karneváli hercegpár, a Prinzenpaar mellett) majd minden farsangi, karneváli egyesület ünnepeinek (üléseinek és felvonulásainak) elengedhetetlen részei Németországban, Ausztriában, Hollandiában és Belgiumban. A Tanzmariechen (“táncos Mariska”) hagyományos, a 18. évszázadban szokásos, színes díszegyenruhát visel. A klasszikus öltözékhez csizma, kabát, szoknya vagy nadrág, valamint a tipikus “Dreispitz“, a háromszögletű kalap tartozik.
A Tanzmariechen felléphetnek egyesével vagy csoportosan (Funkengarde) és általában hagyományos katonai indulókra vagy polkára táncolnak, manapság azonban már modern karneváli muzsika is divat kísérőzeneként. A klasszikus táncstílusok mellett a talajtornából ismert akrobatikus mozgások is elterjedtek. A karneválra jellemző Gardetanz (a gárda tánca) időközben külön sportággá nőtte ki magát Németországban, a különböző karneváli szervezetek táncos Mariskái tornákon és bajnokságokon mérik össze erejüket.
| Weiberfastnacht (torkos csütörtök) |
február 28. – csütörtök | nem törvényes ünnepnap |
| Rosenmontag (rózsák hétfője, a húshagyó kedd előtti hétfő) | március 4. – hétfő | nem törvényes ünnepnap |
| Fastnacht (a farsang napja, húshagyó kedd) | március 5. – kedd | nem törvényes ünnepnap |
| Aschermittwoch (hamvazószerda) | március 6. – szerda | nem törvényes ünnepnap |
A rózsák hétfője előtti csütörtököt hagyományosan és tájtól függően nők, vénasszonyok farsangjának, zsíros vagy torkos csütörtöknek hívja a köznyelv (Schmotziger Donnerstag ill. Fetter Donnerstag) és szokása az 1823-as évre vezethető vissza, amikor Bonn egyik városrészében összefogtak a mosónők, hogy szembeszálljanak az addig csak férfiak által ünnepelt karnevállal. A mosónők attól fogva minden évben összegyűltek, hogy a fenti csütörtökön a munkát letéve hangot adjanak elégedetlenségüknek a férjeik által velük szemben elkövetett jogtalanságok és a túl nehéz munka miatt. A munkaszünet szokása máig divat, hiszen Weiberfastnacht csütörtökén sok üzlet és iroda zárva tart, lehetőséget adva így az embereknek az ünneplése. A nők bizottsága ma is létezik, amelynek választott képviselője a nők kíséretében megrohamozza a tanácsházát, hogy az ott található férfiak nyakkendőjének levágásával szimbolikusan jelezze feléjük a hatalom átvételét.
A Weiberfastnacht nem törvényes ünnepnap, de a cégek a német karneváli fellegvárakban gyakran elengedik ilyenkor a munkát dolgozóiknak.
Ez a farsangi időszak legfontosabb napja. Nem törvényes ünnepnap, de a nagyobb farsangi városokban, mint pl. Kölnben, Mainzban vagy Düsseldorfban nem hivatalos ünnepnapnak számít, ami annyit jelent, hogy a hivatalok vagy az üzletek (legalább déltől) zárva tartanak, lehetőséget adva így mindenkinek a szórakozásra.
Maga a kifejezés az egyházi rózsavasárnapból ered, amely a 11. és 19. század közötti időszakban ünnepnapnak számított. A pápa ezen a napon felszentelt rózsát nyújtott át egy kiemelkedő személyiségnek.
Az első szervezett karneváli felvonulást (Rosenmontagszug) 1823-ban Kölnben tartották, néhány évvel később követte ezt Düsseldorf majd Mainz is. A ma divatos kosztümök és felvonulási kocsik az évek folyamán nyerték el formájukat. A kocsikat az 50-es évekig lovak húzták, modern járműveket csak később kezdtek el használni. A felvonulást még ma is gyakran le kell az időjárás (viharok vagy hóesés) miatt mondani.
Lásd itt is:
Der Kölner Rosenmontagszug
Mainzer Fastnacht
Karneval in Düsseldorf
A 6 hetes böjti időszak a hamvazószerdával kezdődik és a keresztény hit szerinti előkészületeket jelenti a húsvétra. A 12. évszázadig nem voltak szabályozásai a farsangnak, akkoriban csak egyetlen napot ünnepeltek, a termékenység napját. Az ünnepnap a 15. századtól kezdett egy hétre kiterjedni és a hamvazószerdával végződött.
Ma november 11-e számít a farsang hivatalos kezdetének és a karneváli keddel végződik. November 12. és az év vége között hagyományosan nem rendeznek farsangi ünnepségeket, a november és a december karácsony előtti időszaka Jézus születésének emlékezetére van fenntartva. Az azt követő év januárjának 5. napjától kezdve pedig a karneváli egyesületekben ülések és ünneplések keretében kezdődik meg ismét a felkészülés a farsang csúcspontjára.
A karnevál csúcspontja ma is a hamvazószerda előtti hét.
Hamvazószerdán vége a nagy ünneplésnek (“es ist alles vorbei”) s kezdődik a húsvét előkészületeként a 40 napos böjti időszak. Ma persze nagyon kevesen vannak, akik tényleg hajlandók lemondani ilyenkor bizonyos élelmiszerek és élvezeti cikkek fogyasztásáról. Korábban azonban az istenhívők sokkal jobban elviselték ezt az időszakot, ha előtte jól befaltak. Ez a nap jelzi a karnevál végét és a 6. évszázadtól kezdve a húsvéti böjti időszak kezdetét. Az önkéntes lemondás bizonyos táplálékokról, mint pl. a húsról Jézus nehéz útjára emlékeztet. A bűnbánók fejére a hagyományok szerint elégetett pálmaágak hamvát szórják vagy hamuból rajzolnak keresztet a homlokukra.
A keresztény hitben ennek a napnak nagy a fontossága, ezért a hívők ilyenkor távol maradhatnak az iskolából vagy a munkából.
Németországban a gyerekek sem maradhatnak ki a farsangi szórakozásból, az óvodák, iskolák vagy szülői kezdeményezések által szervezett gyermekfarsangok rendkívül népszerűek.
Alábbiakban felsorolunk néhány forrást a gyerekfarsang szervezésével kapcsolatban:
Eine Karnevalsparty für Kinder organisieren
Innét pedig be lehet szerezni a megfelelő kosztümöket:
Kinderkostüme
Faschingskostüme für Kinder
(Az itt megjelentetett tájékoztatások nem tanácsadás igényével készültek, a felvilágosításokért garanciát nem vállalunk. Az információkat mindenki saját felelősségére használja.)
