Számos honfitársunk furcsállhatja a németek szokásait a borravalóval kapcsolatban. Bizonyára már sokaknak feltűnt, hogy a németek sokszor vagy semennnyi vagy csak nagyon kevés borravalót adnak, ami homlokegyenest ellenkezik az otthon bevett magyar szokásokkal. Érdemes ezért kicsit közelebbről foglalkozni a borravaló német szabályaival.
Mi tulajdonképpen a borravaló meghatározása avagy a szabály az szabály…A német ipartörvény (Gewerbeordnung) 107. paragrafusának 3. bekezdése így határozza meg a borravaló fogalmát:
„A borravaló az a pénzösszeg, amelyet harmadik fél fizet a munkavállalónak a munkaadó által fizetendő munkabéren felül.”
A törvény azonban nem rendelkezik a fizethető borravaló nagyságáról. Ezért a borravaló összege az idők folyamán inkább a társadalmi megszokásokhoz alakult.
Németországban a borravalót illetően a következő, elfogadott szabály érvényes: a borravaló adható, de nem kötelező, hiszen a kiszolgálás ellenértékét már eleve beleszámolták az árakba. Általánosan elfogadott szokás azonban, hogy a jó minőségű szolgáltatásért jó borravalót is illik adni, mindig szem előtt tartva a mértékletes, nem kukacoskodó nagyvonalúságot.
A borravaló nagyságát nehéz általánosságban meghatározni, hiszen a kiszolgált fogyasztó elégedettsége nagyon sok tényezőtől függ, a személyesektől kezdve az adott körülményektől függőkig, amelyek elsősorban eseményekhez (évfordulók, családi ünnepségek, karácsony vagy szilveszter) kapcsolódhatnak.
A borravalónak van azonban egy másik, nagyon fontos szociális szerepe is, a rendszeres jövedelem betervezett kiegészítőjeként.
Az általánosan érvényes minimálbér Németországban 2017. január 1-től 8,84 eurót tesz ki bruttó.
Németországban a legtöbb szolgáltató szakág dolgozói csak minimálbért kapnak, legyenek azok felszolgálók, fodrászok vagy taxisok. Ezért sok, szolgáltatási iparág dolgozói nyíltan bevallják, hogy rá vannak utalva a borravalóra, sőt enélkül a mellékjövedelem nélkül szögre is akaszthatnák foglalkozásukat.
Alábbiakban röviden megvilágítunk néhány szolgáltatást ehhez a kiegészítő pénzforráshoz.
Nem követ el hibát az a vendég, aki német éttermekben az ún. „5-10 százalékos szabály“ alapján (elégedettség esetén) ad többet a számlán álló összegnél. A borravaló nagysága pedig a számla összegének növekedésével csökkenhet, tehát több száz eurós fogyasztás után tökéletesen elegendő az 5 százalékos borravaló. Ha persze valaki kivételesen meg van elégedve, akkor semmi akadálya, hogy adjon akár ennél többet is. Az étteremből távozásnál a kiszolgálás felé szóban intézett dicséret és köszönet pedig még emelheti az effajta elismerés értékét.
Ha viszont valaki nincs megelégedve sem az elfogyasztottak, sem a kiszolgálás minőségével, akkor nem veheti senki tőle rossz néven, ha nem ad borravalót. Kifogásait természetesen tárgyilagos és építő jellegű vélemény formájában meg is indokolhatja, ami persze nem feltétlenül szükséges, hiszen a vendég nem tartozik elszámolási kötelezettséggel a szolgáltató felé.
Még egy apróság: aki nem készpénzzel, hanem kártyával fizet, az a borravalót készpénz formájában is odaadhatja a személyzetnek.
Jobb minőségű szállodákban ez járja:
szobaszervíz esetén 2-5 eurót szokás adni. Érkezésnél ill. elutazásnál a londínernek 2 eurós borravaló jár minden koffer után. Ha pedig a szállodaportás (akit manapság gyakran Concierge-nek, szállodai ügyintézőnek hívnak) olyan szívességet tesz a kedves vendégnek, amihez annak nincs kedve vagy ideje (pl. színház- vagy mozijegyek beszerzése), akkor azt illik legalább egy 10 eurós bankjeggyel honorálni.
Itt is a kiszolgált ügyfél megérzése határozza meg a borravaló szükségességét ill. nagyságát. Akit előzékenyen és mosolyogva szolgálnak ki, annak biztos nem esik nehezére legalább 50 centet rátenni a ruhatári jegyek árára. A rendezvény helyétől és a ruhadarabok számától függően ez az összeg természetesen növekedhet 1 vagy akár 2 euróra is. Ha viszont valakinek savanyú képpel, összegyűrve dobják oda a pultra kabátját az nyugodt lélekkel megtarthatja magának ezt a fajta, pénzben kifejezett elismerést.
TaxiTaxik igénybe vételénél általában 10 százalékos borravaló járja, természetesen mindig az adott helyzet figyelembe vételével:
- csak rövid fuvarról vagy hosszabb útról van szó?
- segítőkész a sofőr a csomagok be- és kipakolásánál?
- hajlandó kellemes, laza társalgásra vezetés közben vagy pedig mereven csak a forgalomra figyel?
- nyugodt lélekkel szívja tovább cigarettáját vezetés közben, jóllehet ott a tábla, hogy a taxi nemdohányzó (Nichtraucher-Taxi)?
Taxizásnál is érvényes: a borravaló Németországban önkéntes adomány. Senki nincs kötelezve megadására, ha nincs megelégedve a szolgáltatással.
Hogyan vélekednek maguk a német taxisok a borravalóról?
Sok taxis saját bevallása szerint rá van utalva erre a kiegészítő jövedelemre, ami némelyiküknél akár a havi nettó fizetésük egyharmadát is kiteheti. Ehhez tudni kell, hogy a legtöbb taxis csak a törvényesen előírt minimálbért kapja fizetésként.
Újságírók megkérdezésére többen nyilatkoztak arról, hogy kitől, mennyi borravalót kapnak. A legspórolósabbak mindig a turisták. Nemzetek szerint pedig legtartózkodóbbak a borravalóval az olasz utasok, ők szinte sohasem adnak semmit. A britek szintén ritkán tesznek hozzá a számlához valamit. Az amerikaiak és a skandinávok viszont szívesen adnak borravalót (az Egyesült Államokban a 20 százalékos borravaló teljesen megszokottnak számít).
A taxisok a legtöbb baksist üzletemberektől ill. idősebb utasaiktól kapják, különösen akkor, ha segítenek pl. nekik felvinni csomagjaikat vagy a kerekes járókeretet (rollátort) az emeletre. A borravaló nagysága taxisoknál egyébként nagyon ingadozó és inkább centeket, mint eurókat tesz ki összességében.
Nem csak a felszolgálók, taxisok, de a fodrászok is csak ritkán kapnak a minimálbérnél magasabb havi fizetést. Különösen alacsony a bérük a fodrász tanulóknak: amíg ennek összege a nyugati tartományokban 500 euró körül mozog, addig keleti társaik még 300 eurót sem kapnak havonta.
A kitanult fodrászok pedig havi 150 órás munkával kb. 1.000 euró keresnek havonta.
Ezért olyan fontos a borravaló a német fodrászok számára is. Felmérések szerint ennek nagysága azonban max. nettó fizetésük 10-15 százalékát teszi csak ki. Ennek ellenére sok, alkalmazottként foglalkoztatott fodrász vallja, hogy rá van utalva a borravalóra ahhoz, hogy élni tudjon.
Hasonló a helyzet a (különösen a nagyvárosokban egyre inkább elszaporodó) effajta szolgáltatásoknál. Ennél a szolgáltatásnál is a megrendelés nagysága dönt legtöbb esetben a borravalóról. Az ételfutárok megítélése szerint a legtöbb borravalót magánszemélyek adják, céges vagy csoportos megrendelések esetén gyakran meg kell elégedniük néhány centes baksissal. Tudni kell tovább, hogy sok nagyobb ételkiszállító cég (mint pl. Deliveroo, Foodora vagy Lieferando) előszeretettel foglalkoztat vállalkozókként, önállóan dolgozó futárokat, akiknek így nem kell fizetni a törvényesen előírt minimálbért. Ezért az így foglalkoztatottak még inkább rá vannak utalva a borravalóra.
Mi nem számít illedelmesnek borravaló adásánál?- a szűkmarkúság. Nem csak kínos, de nevetséges is, ha valaki az 51,89 eurós éttermi számlát 52,00 euróra „kerekíti“ fel. Ha valaki nincs megelégedve a szolgáltatással, akkor inkább ne adjon semmi, mint néhány centes alamizsnát.
- a borravalóról nyugtát kérni. Ez ismét kukacoskodásnak számít és jogosan vált ki ellenérzést a szolgáltatóban.
- borravaló nem helyénvaló akkor sem, ha valakit pl. az étterem főnöke személyesen szolgál ki. Ezt inkább mindig kitüntetésnek, személyes figyelmességnek kell tekinteni, ahol a baksis (legyen az bármilyen jóindulatú) félreérthetően is felfogható. Ha a kiszolgált mégis úgy gondolja, akkor inkább apró ajándék formájában fejezze ki elismerését a konyhafőnök felé az extra szolgáltatásért.
A légikisérők normális esetben nem fogadnak el borravalót, mert ők magukat is egyfajta vendéglátóknak tekintik. Sok légitársaság pedig kifejezetten megtiltja a személyzetnek, hogy borravalót fogadjon el az utasoktól.
Ha viszont egy utas mindenféleképpen ragaszkodik a borravalóhoz, akkor a légikisérők azt csak azért fogadják el, hogy ne keltsenek feltűnést és ezt a bevételt később közhasznú szervezeteknek ajánlják fel adomány formájában.
Az itt felsoroltak átlagértékek, útmutatónak:
- felszolgálók, pizza- és ételfutárok: 10 százalék
- hordárok kb. 1 euró (sok csomag esetében természesen több is adható)
- taxisok: 10 százalék
- fodrászok és kozmetikusok: 10 százalék
- vécésnéni: 25 cent és 1 euró között
- bárokban a pultosnak: kb. 1 euró italként
- szállodai portás/londíner: 1-2 euró a csomagokról gondoskodásért/taxi megrendeléséért
- szobalányok: 1-2 euró éjszakánként
- külön szállodai szolgáltatásokért, pl. ha a szállodai alkalmazott póttakarót, fejpárnát, vázát, stb. hoz külön kérésre a szobába: 1-2 euró
- ruhatári személyzet: 1-2 euró
- vonatkalauz (éjszakai utazásoknál): 1-5 euró (de csak kimondott segítség esetén)
