Az elsőre feltűnt, hogy nincs messze. Az már csak másodszorra, hogy vonattal nagyon gyorsan elérhető. De micsoda vonattal! Bizony, úgy bámultam a TGV-t, mint gyermekkoromban a karácsonyfát. Ahogy a fiam mondta: az olyan gyors, hogy le se ülj, mert már ott is leszel. 🙂
Nem csoda, hiszen alig több mint egy óra Stuttgartból, s útközben sem unatkozunk: a Schwarzwald megkapó látványa tartja fogva tekintetünket.
Strasbourg (vagy német nevén Strassburg).
A határ menti városról már mindenki hallott, hiszen itt található az Európai Parlament és az Emberi Jogok Európai Bírósága is. A város nagyon ember léptékű. A történelmi belváros és a nevezetesebb negyedek egyórás hajóúttal megtekinthetők, ami kezdésnek tökéletes. Különös perspektíva az Ill és Aar folyók többfelé ágazó vízéről megcsodálni a hidakat és a különböző stílusban megépült városrészeket, miközben a kis panorámahajó több zsilipen is áthalad. A borongós idő ellenére a legszebb arcát mutatta a város. A víz fölé hajló, virágzó bodzabokrok, akácfák, a vízen úszó, kicsinyeiket féltő kacsák, a kibukkanó napsütésben festőivé varázsolták a hajózást. A hidakat, amelyek évszázadok súlyát őrzik a hátukon, most alulról láthattam. Izgalmas, nagysodrású vízfolyások mellett haladtunk, gyönyörű, középkori hangulatot árasztó házak között a Francia Negyedben. A meredek, félig nyitott padlásokon szinte látni véltem a száradó bőröket, s a víz fölött lebegni a cserzés keserű illatát.
Jó döntés volt elsőre a hajózás.
Mérhetetlen kíváncsisággal vágtam neki azután a hangulatos, szűk utcácskákkal, hidakkal, parkokkal tarkított városnak. Első utam természetesen a méltán híres La Petite France negyed gerendás, régi házai, csatornái közé vezetett. A folyó vizén egykor malmok álltak itt. Tímárok, halászok éltek a város ezen részén. A 16. században az itt épült kórházakban ápolták az Olaszországból hazatért, nemi betegséggel fertőzött katonákat. A betegség tovább terjedéséért a büszke és akkor még önálló elzásziak a franciákat hibáztatták. Innen ered a napjainkban is használt szitok: a franc essen bele! A franc ugyanis nem más, mint a szifilisz, amit a fentiek tudatában nem véletlen, hogy francia betegségnek hívtak.
Következett a Notre Dame katedrális. 1190 és 1439 között épült, s 142 m-es magasságával az akkori Európa legmagasabb épületének számított. A távolról csipkecsodának tűnő homlokzat, közelebbről már számtalan szoborral megjelenített bibliai történeteket mesélt, melyek roppant fontosak voltak a középkori embereknek. A nyugati kapu felett Mária a kisded Jézussal, ezért is Notre Dame (Miasszonyunk) a katedrális neve. A felfoghatatlan méret, a gótika égbenyúló elemei mellett az asztronómiai óra az épületben rejlő másik csoda. A 16. században svájci órások készítették. Azt mondják, az 1789-es forradalom hírére megállt. Később helyreállították és egy planetáriummal, valamint egy liturgikus naptárral egészítették ki. A ráccsal védett gyönyörűségről közelebbről is akartam képet készíteni, de amikor bedugtam a telefont a rácsok mögé, egy kis angyal csengetett. A frászt hozta rám. 🙂
Már elképzeltem, hogy bírságot fizetek, amikor kiderült, hogy minden nap ilyentájt ezt teszi. A Halál üti el az óráját. Előtte elvonulnak az életkorok allegorikus figurái és a kakas – a Bibliával ellentétben – háromszor kukorékol. Ha már ott voltam, felmásztam a toronyba is. Onnan a magasból beláttam a Rohan Palota udvarába és felülről is megcsodálhattam a város legrégebbi, csodásan faragott épületét, a Maison Kammerzell-t, amit persze a téren állva is megbámultam. Valóban fantasztikus. Nekem ez lett a kedvencem.
Keskeny utcák közt bóklásztam még. Az ódon falak között halk beszélgetések, apró gyermeki kacagások, lendületes mondandók illantak tova a friss kávéillat hátán. Mindenütt teraszok, asztalok, amik vakító fehér abroszokkal, virágokkal és nyájas pincérekkel csalogatják a látogatót. S a vendéglők ablakában gall kakasok (ez csak természetes), de gólyák is álldogáltak fél lábon. A számtalan ajándéküzlet mindegyikében gólyafigurák társultak a francia kakasok mellé. Mit keres itt ennyi gólya? Nem a magyar pusztán kellene kígyóra, békára vadászniuk? Mi magyarok előszeretettel sajátítottuk ki ezt ez a vándormadarat, ami nem is csoda, hiszen még száz évvel ezelőtt is valóban megszámlálhatatlanul érkeztek hazánkba. S ha a török gyerek elvágta a gilice lábát, azt a magyar gyerek gyógyította síppal, dobbal, …
A megmaradt magyarságomat éreztem veszélyben, de mégis utána kellett járni a strasbourgi gólyáknak. Miszerint itt, a Rajna folyó mentén szintén nagyon sok gólya volt és szintén fogyatkozott a visszatérő madarak száma. De az elzásziak annyira szerették őket, hogy inkább télen etették őket, csak ne menjenek vissza Afrikába, s a cél érdekében levágták a madarak farktollait. Azóta elválaszthatatlanok és hozzátartoznak a város képéhez.
Pár órás látogatásomba még belefért egy hangulatos kávézó, ahol mindent franciául kérdeztek és mindent megértettek németül. S bár a város erősen német stílusban épült, tagadhatatlan, hogy francia könnyedség lengi be. A francia nők szépek és roppant elegánsak, a férfiak elbűvölően előzékenyek, mosolygósak és sajnos alacsonyak 🙂 . Mindezen semmit nem rontott, hogy állig felfegyverzett katonákat láttam sok helyen. A franciáknak az elnökválasztás napja volt, nekem pedig a legjobb választásom, hogy ott töltöttem egy vasárnapot.
Késő délután indult vissza a vonatom. Volt még időm szemrevételezni az állomás, a Gare de Strasbourg építészeti megoldását. A szépen helyreállított, homokkő borítású régi épületet becsomagolták valami egészen utópisztikus, a francia modern építészet szabadságára annyire jellemző burokba. Praktikus és mellette roppant látványos architektúra. Jó ide érkezni, s innen indulni. Aztán a vonat szélsebesen átsuhant a Rajna felett, száguldott velem vissza német földre az ártéri erdők felett köröző gólyák kíséretében a szürke felhők alatt.
Benyomásaim a képecskékre kattintva felnagyítva láthatók.
[metaslider id=15681]
Feljegyezte és felvételekkel kiegészítette:
Nagy Éva
További, Strasbourggal kapcsolatos, német nyelvű linkek:
Strassburg
Sehenswürdigkeiten
Die Top 10 Sehenswürdigkeiten in Straßburg 2017
(Az itt megjelentetett tájékoztatások nem tanácsadás igényével készültek, a felvilágosításokért garanciát nem vállalunk. Az információkat mindenki saját felelősségére használja.)
